Tabella
 
1. Vasas 13  29
2. Honvéd
13
  26
3. Kecskemét 13  23
4. Mezőkövesd 13  23
5. Csákvár 13  23
6. Szeged 13  22
7. Karcag 13  22
8. Tiszakécske 13  18
9. BVSC 13
 14

10.

 Kozármisleny 13  14
11. Ajka 13  13

12.

 VIDEOTON

13

 13
13. Soroksár 12  12
14. Szentlőrinc 13  11
15. Békéscsaba 13  11
16. Budafok 12  9
  részletes tabella    
 
 Bejelentkezés
A szurkolók csak találgatnak
Az őszi sikertelen produkciót követően az új vezetőedző irányítása mellett a Videoton sorra nyerte mérkőzéseit, s az idén lejátszott mérkőzések alapján vezeti a tabellát. Minden rendben ment, sehonnan egy panasz, mindenki mosolygott és elégedett volt. Mígnem szombat este robbant az a bizonyos bomba.
 

A Zalaegerszeg elleni mérkőzés előtt Bicskei Bertalan, egy a Videoton klubigazgatójához intézett újságírói kérdést követően közölte, hogy a nyártól már nem kíván Székesfehérváron edzősködni. Döntését nem indokolta meg sem az újságíróknak, sem a jelenlévő vezetőnek, sem pedig a mérkőzést követően a szurkolóknak. Így aztán mindenki találgat. Készülnek a minden alapot nélkülöző verziók, hallani féligazságokon alapuló történeteket is, de a vezetőedzőét nem. Beszélik, hogy két játékos büntetése körül kialakult helyzet a kiváltója a tréner döntésének. Ha így van, miért nem lehet ezt közölni? Ha nincs így, miért nem lehet a döntés bejelentését követően azonnal indokolni is, hogy megelőzhetők legyenek a pletykák? És miért nem a Videoton FC Kft ügyvezetője tudta meg először a hírt, miszerint új edző után nézhet a nyártól? Egyáltalán: mi az oka ennek a nagy titkolózásnak?
Hallgatnak az edzők és hallgatnak a játékosok is. Pedig a Videotonnak rendkívül kitartó és nagyon hűséges szurkolótábora van. Ők ez elmúlt évtizedben szinte sikerek nélkül tartottak ki szeretett csapatuk mellett. Időnként kapnak egy kevés jót a csapattól, de mire komolyabb reményeket szőnének, addigra rendre visszaesés tapasztalható. Talán ők azok, akik leginkább megérdemelnék az őszinteséget mind a Kft vezetői, mind pedig a vezetőedző részéről. De mint már annyiszor, ők most is csak huszadrangúak ebben a problémákkal terhes magyar labdarúgásban. Ők, akik rendre fizetnek azért, hogy szerethessenek valamit. Ők, akik rendre elkísérik csapatukat az idegenbeli mérkőzésekre. Ők, akik a legapróbb sikereknek is nagyon tudnak örülni. És most ők azok, akik ismét aggódnak és egymást kérdezgetik, hogy mi történt.
És ők azok, akik csak a sor végén állva várhatják, hogy néhány őszinte szó eljusson hozzájuk.
2003.04.14. 10:27
 
Vissza    Nyomtatás