- Térjünk vissza a gyökerekhez, Brazíliához. Mesélne gyermekkoráról, a családjáról?

- Természetesen. Mato Grosso do Sul államban, Dourados városában születtem 1983 október 15-én. Szüleim a középosztályhoz tartoztak és tartoznak a mai napig is. Édesapám, Elizeu Alves Dos Santos kereskedő, míg édesanyám, Edileuza Maria háziasszony. Négy testvérem van, egy fiú és három lány. A 23 éves Adriano szintén futballista, ráadásul tehetséges játékos, a 21 éves Adriana fogorvos asszisztens, a 19 esztendős Andreia eladó, míg a 14 éves Adriane még tanul.

- Mikor és hol kezdett el focizni?

- Már kisfiúként is szinte csak a focin járt az eszem. Átlagos tanuló voltam, közben szülővárosomban 12 évesen kezdtem el komolyabban a játékkal foglalkozni egy labdarúgó iskolában, aminek a neve 7 de Setembro FC. A szüleim semmiben sem gátoltak, támogattak, s azt mondták, azt tanácsolták: azért harcoljak meg az életben, amit szeretnék elérni, s ez a labdarúgás volt. Később, amikor már a karrierem szempontjából váltani akartam, a nagyobb lehetőség miatt Európába jöttem, a családom akkor is támogatott. Hála Istennek, jó döntés volt, mert fejlődtem, s ezt nem csak én, de mások is mondják. Persze, jó lenne még nagyobb hírnévre szert tenni, ez az egyik nagy álmom, s ezt szeretném az FC Fehérvár csapatával elérni. Olyan elismert labdarúgó szeretnék lenni, mint a szintén Douradosból származó egykori csapattársam, Lucas, aki ma a Liverpool játékosa. Remélem, hogy ezt a célt Fehérváron sikerül megvalósítanom. Persze, ehhez bajnokságot kell nyernünk, s ki kell jutnunk a nemzetközi porondra.

- Kérdés, itt milyen lesz a hangulata. A családja most itt él önnel, hiszen az sokat számít.

- Természetesen velem vannak, s nem csak egy hónapig. Melanie egyébként számítógépes rendszergazda, de most háziasszony, míg Ingrid óvodás. Berendezkezdtünk Fehérváron és nagyon jól érezzük magunkat. A klubnál is minden a legnagyobb rendben, a csapat is nagyon jó és összeszedett. Korrekt és nagyszerú körülményeket taapsztaltam, s ez is a fejlődés, a továbblépés záloga. Számomra az is nagyon fontos, hogy két honfitársam, Romero és Allison Moreira is a csapat tagja, mert ez azt jelenti, hogy anyanyelvünkön tudunk beszélgetni, kommunikálni egymással. Jó együtt lenni azokkal, akik hasonló, vagy azonos kúltúrából érkeztek. De a csapat többi tagjával is nagyon jó a kapsolatom. Minden adott a jó szereplésre, ez a célunk.

(www.sportandmedia.eu)